Wednesday, June 10, 2009
...
majd felállt, s elindult mosolyogva a kijárat felé, otthagyva fuldokolni a nevetéstől, egyben tünődve azon, hogy Mrozek, Örkény, Beckett, Ionesco, Harms, és még megannyi más hiperszkeptikus íróóriás sem tudta volna őt utolérni abban a napi huszonnégy órában működő abszurd darabként megrendezett, mérhetetlenül tragikus, ám az erős szellemének köszönhetően azon mindvégig felülemelkedő világában, amelyet ő élete által elénkírt.
Thursday, May 7, 2009
Thursday, April 9, 2009
Tartjuk a frontot
A Pi2 Birodalom 2009 április 7-én. Marvin the Paranoid uralkodása alatt folytatja a nővekedést. Az északra fekvő MCH-ból hírmondónak is alig maradt. A nyugatra fekvő Drakkal azonban továbbra sem bírunk.
Friday, April 3, 2009
Kiszivárogtatás 1.
Részletek még meg nem jelent cikkekből, fordításokból, forgatókönyvekből, szigorúan titkos dokumentumokból, stb... Itt kiszivárogtatom őket, mielőtt végleg kitörlöm őket a merevlemezről.
“Sándor Márai: Szindbád goes home”
Treatment for a TV film
Written by:
Károly Makk
Giant snowflakes whirl in soft air, flocks of snow flicker and dance as ballerinas glide in the air to the music of Tchaikovsky.
A beautiful female body – almost seems naked – is about to step up the steps of the crimson coach in this early hour, with the gallant help of Felvincy the deranged lord.
The first horse neighs, Szindbád, clad in his best black travel-suite, leaving only his footprints on the alabaster-white pavement almost catches the beautiful, naked arm - white as alabaster – catches it lightly, almost caressing, but unable to grab it properly.
His steps slow down, the whirl of snowflakes thickens in the light of the streetlamp, the coach slowly disappears in the white fog.
Szindbád loosens his white silk scarf, and watches it disappear in the overwhelming, flickering whiteness, unbuttons the collar of his black dress, unties his tie, and tears the buttons off his shining white shirt to expose his bear breast to the cool caress of snowflakes.
...
“Sándor Márai: Szindbád goes home”
Treatment for a TV film
Written by:
Károly Makk
Giant snowflakes whirl in soft air, flocks of snow flicker and dance as ballerinas glide in the air to the music of Tchaikovsky.
A beautiful female body – almost seems naked – is about to step up the steps of the crimson coach in this early hour, with the gallant help of Felvincy the deranged lord.
The first horse neighs, Szindbád, clad in his best black travel-suite, leaving only his footprints on the alabaster-white pavement almost catches the beautiful, naked arm - white as alabaster – catches it lightly, almost caressing, but unable to grab it properly.
His steps slow down, the whirl of snowflakes thickens in the light of the streetlamp, the coach slowly disappears in the white fog.
Szindbád loosens his white silk scarf, and watches it disappear in the overwhelming, flickering whiteness, unbuttons the collar of his black dress, unties his tie, and tears the buttons off his shining white shirt to expose his bear breast to the cool caress of snowflakes.
...
Thursday, April 2, 2009
Friday, March 20, 2009
Tuesday, March 17, 2009
Tavaszi lidércnyomás
... Fel kellett vennem a kezembe, hogy be tudjam vinni. Egész testében remegett, de szorosan tartottam ettől megnyugodott. Megnyalta az arcomat. Letettem a műtőasztalra, egyenesen állt és remegni kezdett. Simogatnom kellett, hogy nyugton maradjon. A doktor egy injekciós tűbe nyugtatót szívott fel, mondta, hogy fogjam le a kutyát. Nem volt rá szükség, nem akart menekülni, de azért magamhoz szorítottam. A doktor beadta a nyugtatót, vártunk egy percet, közben simogattam, míg le nem feküdt. Újabb injekció, ezúttal a halálos dózis. A kutya feküdt az asztalon, tűrte, hogy beadják neki, nem csinált semmit. ..
J.S.
Subscribe to:
Posts (Atom)